Az Elle Man legfrissebb számában Kiss Ádám arra a kérdésre, hogy mi az, ami ugyan legális, de szerinte be kellene tiltani, a Heti Hetest említi.
Erre tegnap olvasom a lesújtó hírt, miszerint jó esély van arra, hogy a humor nagyágyúi végleg eltűnnek a képernyőről.
A páros interjú másik alanya, Bödőcs Tibor a lakodalmas rockot tiltaná be.
Kíváncsian várom a fejleményeket.
Vajon milyen lehet az Imi-dzsem?

Ma reggel - miután harmadszor is lenyomtam az ébresztőt - rutinból megnéztem a telefonomon az emailjeimet. Kaptam egy levelet valami Simon Júliától azzal a tárggyal, hogy "Júlia lefekdüdne veled".
Persze, tudtam én rögtön, hogy ez csak egy spam, de azért olyan jó volt így csipás szemmel Rómeónak érezni magam.
A Költészet Napjának utolsó perceiben következzék egy rövid megemlékezés a hatalmas költőről, aki egykoron bennem éldegélt.
Igen, egy időben írtam verseket. Írtam klasszikus stílusút és modernet, patentos rímekkel telit és rím nélkülit, komolyat és vicceset, rövidet és még rövidebbet.
Voltak ilyen-olyan korszakaim, és köztük hosszabb-rövidebb terméketlen időszakok.
Az asztalfióknak írtam, de meg voltam róla győződve, hogy egyszer kikerülnek a fiókból és érettségi tétel lesz belőlük. Nem lett, de aki kíváncsi, némi kereséssel meglelhet pár faragatlan remekművet az interneten.
Most pedig megosztom veletek utolsó komolynak szánt költeményemet, amely valamikor 2006 őszén született.
De figyelem! Ahogy Besenyő "Nagyon Nagy Költő" István mondaná: "szomorú vers gyön".
A címe: Angyal
Angyalföld forgalmi telepen
keresem a boldogságot
nem találom
itt se
sajnálom mondja
az üvegszemű
vérbajuszos ipse
a félbehagyott hóesésben
szalonnát majszolunk a padon
hiányos vagyok
hiányos vagyok nagyon
Felháborító, ahogy manapság a lányok, asszonyok irtóznak a húsvéti locsolkodástól.
Persze annak idején is menekültek, de ez a menekülés igencsak idézőjeles volt, hiszen valahogy mindig sikerült belefutniuk a szódásszifon célkeresztjébe, és valljuk be, a kölnivíz elleni tiltakozás, az álhisztérikus "csak a ruhámra és ne sokat" sipítozás is meglehetősen hiteltelen volt úgy, hogy közben azért leplezett félmosollyal odatartották az ez alkalomra készített frizurájukat a férfiember rettenetes pacsulija alá.
Korunk hölgyei viszont valóban menekülnek, sőt ignorálják az egész procedúrát - és ők vannak a legjobban meglepve, ha valaki mégis letámadja őket egy locsolóverssel.
Nyilvánvaló persze, hogy a locsolkodás kialakulása nem volt mentes az erotikus felhangoktól, és az energia nem vész el, csak átalakul elv értelmében a mai hölgyek egy másfajta locsolóval kapcsolatban játsszák el olykor a "nem akarom, de azért kicsit mégis" játszmát.
Na de térjünk vissza a Húsvéthoz. Egy jópár évvel ezelőtti bejegyzésben már megemlékeztem arról, hogy gyerekkoromban mi ezt az ünnepet mindig Salgótarjánban éltük át, és míg a család nőtagjai otthon várták a kedves és kevésbé kedves férfilátogatókat, addig mi rettenetes kölnivizünkkel felfegyverkezve körbejártuk a rokonságot.
Aztán eljött az idő, amikor már senkinek sem volt kedve ehhez az erőltetett menethez, így első lépésben az a döntés született, hogy családilag felkerekedünk, és ellátogatunk Hollókőre. Így is tettünk, ám amikor a késődélutáni órákban hazaértünk, bekövetkezett a katasztrófa: a falu addig hoppon maradt - és akkor már erősen italos állapotban hőbörgő - férfiserege győztes hadseregként zúdult be a az újra tárt kapukkal álló házunkba.
Mi - az egésznapos kirándulásban megfáradt férfiak - pedig egy hátsó szobába húzódva röhögtünk, amíg a nők udvarissággal vegyített erélyességgel elbántak a betolakodókkal.
Most, hogy kaptam néhány csokitojást Húsvét alkalmából, éppen ideje kidobni a tavalyiakat...
Tudok egy módszert, amivel a legnagyobb letargia, a legbrutálisabb rosszkedv, a legkilátástalanabb depresszió esetén is fel tudod vidítani magad. Valami, ami a még oly borús pillanatokban is kacagásra késztet, és persze nem csak téged, hanem mindenki mást is a társaságodban.
Elárulom.
A magyar nyelv úgy van kitalálva, hogy amennyiben beszéd közben az "u" hangot kicseréljük "o"-ra, roppant mulatságos szavakat, mondatokat kapunk. És ha ezt a betűcserét (ami valljuk be, nem egy komoly feladat) megfűszerezzük egyfajta sajátos, torokból indított és a kicserélt magánhangzókat hangsúlyozó gügyögéssel, akkor tényleg semmi sem ment minket meg az önfeledt hahotázástól.
Mert bizony kit ne ingerelne kacajra egy olyan mondat, hogy
"hallgasd már, hogy ogat ez a bogyota kis kotya",
vagy az, hogy
"mennyire onom már ezt az ondorító monkát".
Ogye-ogye?
Úgyhogy hajrá, tessék kipróbálni. Haladók pedig egy vidám "ü-ö" cserével is megbolondíthatják a rendszert, csak hogy még teljesebb legyen az élvezet.
Boldog névnapot kívánok a Hugóknak, és persze a Bátyóknak is.
"Minden este lesz egy élő vendégünk is itt a műsorban".
Hát lehet, hogy zombikkal izgalmasabb lenne...
Íme néhány, férfiak szájából nőnapi virágvásárlás közben elhangzott - és a faragatlan blog által elcsípett - mondat:
"Hosszúkás csokrot szeretnék, olyan 3000 körül."
"A bőség zavara, basszameg. Mé' nincs csak egyféle virág?"
"Veszek ilyen cserepest, az éri meg a legjobban."
"Kaktuszt illik adni ilyenkor?"
Ettől persze még szeretjük a nőket.
Fiú: "Na jó, akkor felhívom őket. De ha náluk sincs asztal, akkor tökön baszom magam."
Lány: "Ööö... Hát most nem is tudom, minek szurkoljak."
Tévedés lenne azt állítani, hogy az üzlet rávetette magát a Valentin-napra, ugyanis a Valentin-napot maga az üzlet hívta életre.
Ennek megfelelően a kuponos oldalak jónéhány kitűnő ajánlattal, remekbeszabott Valentin-napi akcióval rukkoltak elő tegnap.
Volt köztük akciós mellplasztika is, amit a szerelmes férfiember egy "drágám, most már ideje lenne csinálni valamit a csöcseiddel" kíséretében adhat át kedvesének, hogy cserébe hajnövekedést elősegítő tablettát kapjon szíve választottjától, hiszen "nem bírom már nézni azt az idétlen kopasz fejedet".
És persze nem maradhatott ki az ajánlatok közül a Valentin-napi páros szemüvegakció sem. Hiszen mint tudjuk, a szerelem vak.

Előkerült az első iskolatáskám.
30 évvel ezelőtt ebben cipeltem azt a megannyi tankönyvet, amelyek elindítottak a zsenivé válás útján...
Van a világnak egy olyan pontja, ahol a finnugor népeket nem lehet megkülönböztetni egymástól.
Ez az a hely, ahol az észt osztják.
Bár megígértem, az első negyedéves összesítést követően tavaly végül nem jelentkezett többször a Guglis Bugrisok rovat, pedig túlzás nélkül állíthatom, hogy komoly igény lett volna rá.
Pótlásként következzék hát egy best of 2011 – igazán volt miből meríteni.
Szubjektív toplistám bemutatása előtt néhány számadat. 2011-ben 4671 alkalommal jutottak el valamilyen keresőről a blogomra, legtöbbször a „bibircsók” kifejezéssel: pontosan 177-szer. Ha eltekintünk a „faragatlant” tartalmazó kulcsszavaktól, akkor a „hagyományos önéletrajz” kifejezés végzett a második helyen, megelőzve a „furunkulus okai”-t és a sószórófejű Szombathy Gyulát, aki éppenhogycsak leszorult a dobogóról.
Na de ezek után nézzük 2011 legmeglepőbb, legmulatságosabb vagy épp legszánalmasabb keresőkifejezéseit, amelyekkel guglizó barátaink a faragatlan blogon kötöttek ki.
Bibircsók tematika
A bibircsók-téma rengeteg változatban szerepel a kereső-kifejezések között, legtöbbször a "furunkulus okaira" kerestek rá. Akadtak viszont igazi gyöngyszemek is, például ezek, amelyek tulajdonképpen egy folyamatot illusztrálnak:
hogyan tudom kinyomni a furunkulust
pattanás, amit nem lehet kinyomni
kinyomtam és vér jött belőle
És bár nem teljesen azonos a probléma, mégis ide kívánkozik egyik férfitársunk kétségbeesett kérdése is, amely így szól:
mitől lehet kiütéses a farkam
Társkeresés felsőfokon
A társkeresés örökzöld téma, és egy jó partner megtalálása vagy a sikeres hódítás érdekében készek vagyunk mindent bevetni. A Google-t is.
Erős a gyanúm, hogy az, aki a "pattanásosak társkeresője" kifejezéssel operált, ezzel egyidejűleg a bibircsók-témában is keresgélt. Őszintén remélem, hogy ismeretlen barátunk sikerrel járt, és azóta már boldogan nyomkodják párjával egymás mitesszereit.
És hogy a hódítás vágya nem (legfeljebb a helyesírás) életkor-függő, remekül illusztrálja ez a két példa:
hogan udvarojak a barátnömnek 8 évesen
hogyan udvaroljunk 57 évesen
Természetesen a hölgyek sem tétlenkednek, csak ők - szokás szerint - kicsit magasabb igényeket fogalmaznak meg, miszerint:
és akkor eljön értem a herceg fehér lovon
Az pedig rejtély, vajon mit kereshetett az az illető, aki csak ennyit írta Google-ba: "felesegem".
Talán a feleségét.
Sztárok nyomában
Van, aki nem egyszerűen egy hozzá hasonlatos (akár pattanásokkal borított) társat keres, hanem egyenesen sztárokról vagy sztárok bizonyos testrészeiről ábrándozik.
Ők olyasmikkel próbálkoznak, mint:
hol lakik szujó zoltán
gyözike imélcime
izzadság szag tóth vera
sztárok honalja
sztárok kinyomott mellei
Altesti vágyak
A Guglis Bugrisok rendszeres olvasói már hozzászokhattak, hogy az összesítésből nem maradhatnak ki a konzervatív gondolkodásúak által minden bizonnyal undorítónak, perverznek, de legalábbis felháborítónak minősített keresőkifejezések sem.
Hagyjuk most ezúttal a hagyma-, illetve sajtszagú női nemi szerveket, következzen inkább néhány - szó szerint - gáz kifejezés:
fürdőkádas puki
puki fossal
nagy fingások az orr alá
rendszeres fingás okai
csaj az utcán fingik és befosik
Haladók persze kísérletezhetnek azzal, milyen találatokat köp ki magából a Google a fenti keresésekre, a többieknek viszont ajánlom figyelmébe azt az internetezőt, aki még a online világ anonimitásában is úriember tudott maradni, és emígyen fogalmazta meg vágyait:
hölgyek szellentenek
Közhely, hogy a válság teljesen begyűrűzött az életünkbe, de ettől még ez az igazság. A recesszió egyik csalhatatlan jele, hogy áruba bocsátunk, mindent, amire van fizetőképes kereslet, amint ezt az alábbi két eset is mutatja:
eladom használt zoknijaim
eladó a puncim
Kérdezz-felelek
Személyes kedvenceim továbbra is azok a - minden bizonnyal rutinos - internetezők, akik amolyan gyakorikerdesek.hu-ként használják a Google-t, és komplett kérdéseket, problémákat fogalmaznak meg neki, hátha megkapják a választ.
Következzen ilyesmiből egy csokorravaló - a legkülönfélébb témákban:
hogy lehet valaki 13 évesen izmos?
hogy kell kinezzen egy oneletrajz munkahelyre
megyeri úti temetőbe hol van WC
fog hagyma káros-e
slájm mitől van
milyen az ing nél dolgozni
elhagytam táskámat szatyorban 4-6 os villamos
miért ilyen szar az időjárás Magyarországon?
És akkor jöjjön a kávéra a hab - amikor a tanácsadó kér tanácsot Professzor Google-tól:
hogyan prezentáljunk tanácsadóként
Hát ez volt 2011. Ígérni csak annyit merek, hogy 2012-ben is lesz Guglis Bugrisok.
Mindig van lejjebb...
Csináltak egy börtönkutatást, de nem tudták elemezni az adatokat, mert volt olyan cella, amiben nagyon alacsony volt az elemszám.
Olyan vagyok, mint Columbo hadnagy: miután kiléptem az ajtón, rendszerint rövid időn belül visszatérek. Jobb esetben egyszer, rosszabb esetben többször is.
Nálam ez nem egyfajta szerep - én tényleg ottfelejtek valamit. Otthon, az irodában, az autóban, bárhol...
Októbertől az év végéig minden - többnyire - reggeli elindulást követően gondosan feljegyeztem, miért kellett visszamennem a lakásba. Általában csak a lépcsőházból, de volt, hogy már a Váci útról fordultam vissza.
Összesen 46 dolgot felejtettem otthon. Volt, hogy egy-egy alkalommal többször is vissza kellett térnem a lakásba, tehát a 92 napból azért több olyan volt, amikor zökkenőmentesen ment az elindulás, mint amikor feledékenységgel vegyes szétszórtságom áldozata lettem.
A jegyzetelés eredménye ez a remek kis - de kattintásra nagyobbra növő - szófelhő lett, amely azt mutatja, mit is hagytam otthon. Minél nagyobb a betűméret, annál gyakrabban volt az illető tárgy a visszafordulásom oka.
Kattints a képre, és nagyobb lesz!
Legtöbbször - 13 alkalommal - a kapunyitót hagytam otthon. Ez mindig fájdalommentes volt, hiszen nélküle el se tudom hagyni a parkolót. A 11 mobilos élmény között viszont már előfordult olyan, amelyik 10 percnyi autózást követően fordította vissza az utamat.
A dobogó harmadik fokán a laptopom végzett 4 feljegyzett alkalommal - a futottak még kategóriában pedig olyan kuriózumok találhatóak, mint a karóra, az edzőcucc vagy a mentolos cukorka.
Ma hajnalban ismét eljátszottam a "taxival megyek haza, miközben a lakáskulcsom a város másik végében parkírozó autómban lapul" című játékot.
Egyébként pedig Boldog Új Évet kívánok Nektek,
és mindenkinek, aki szereti.
Mi lesz azoknak az embereknek a karácsonyfáján, akik hitelből vásároltak karácsonyi ajándékot?
Kofidísz
Nézem az arcom a tükörben. Valami furcsa folt éktelenkedik a jobb szemem alatt. Nem is egyszerű folt, inkább amolyan sérülésféle.
Nézem, és nem értem.
Aztán beugrik. A Wasabiból rendeltem ebédet, és pofán szúrtam magam az evőpálcikával.
Velem is elő szokott fordulni, hogy elírok valamit. A minap például az "internetpenetráció" szóból hagytam ki egy "t"-t, a sietős gépelésnek hála.
Ez itt viszont csak egy nyomorult körte! Vagy köret?

December elseje van. Már csak egy hónap, és végre érvénybe lép a rendelet. A dohányzás ki lesz ebrudalva a vendéglátóhelyekről.
Én ennek roppantmód örülök. Nincs bajom a dohányosokkal, még csak az sem zavar, ha a környezetemben valaki dohányzik. A kocsmákban, szórakozóhelyeken megülő cigarettafüst és bűz viszont nem csak képletesen csípi a szemem.
Néhány óra egy pubban, és cserébe napokig, hetekig szívhatom a mesés illatot: visszaköszön a kabátom béléséből, kikandikál a zakóm zsebéből, és kitűnő 512-es Levis's farmernadrágomba is befészkeli magát, egészen addig, amíg a mosógép véget nem vet a gusztustalan szagorgiának.
Így hát engem hatalmas elégedettséggel tölt el, hogy az év elejétől - még ha eleinte csak figyelmeztető jelleggel is - száműzik a dohányfüstöt a baráti sörözések színteréről.
Emellett indítványozom, hogy a főzést is tiltsák be a vendéglátó egységekben. A ruhámba kúszó kajaszag ugyanis legalább ennyire bosszant.
Azért van annak valami bája, ahogy a Media Marktban az eladók a HIFI-polc előtt laza félkörben állva hallgatják a rádiókabarét.
Megtanítottak kesztyűbe' dudálni
Prága a knédli és a sör mellett állítólag a marionett-babák városa is.
És tényleg: nem kellett sokat bandukolnunk ahhoz, hogy a Károly-hírdól letérve belebotoljunk az első marionett üzletbe. Néhány méterrel odébb pedig olyat láttam, ami rettenetes szomorúsággal töltött el amiatt, hogy fociszívem nem a Barcelonáért, hanem a Liverpoolért dobog.
Egy egész kis kioszk volt ugyanis telepakolva a katalán csapat marionett-bábukba inkarnált sztárjaival - élükön persze Lionel Messivel.
A mélyen depresszív hangulat azonban nem tartott sokáig, mert néhány percnyi sétafikálást követően egy újabb üzletre lettem figyelmes. Itt nem marionetteket, hanem szláv matrjoska-babákat árultak - és a politikai korrektség jegyében nem csak a Barca, hanem szinte az összes neves futballcsapat megjelent a kínálatban.
Így tettem hát szert egy öt darabból álló Liverpool-babára: egy elhízott Steven Gerrardra, akinek a gyomra még négy játékos rejtett. És most mind az öten ott sorakoznak a polcomon.
Reggel óta nem ültem be a vécébe.
Ma kulátlan vagyok.
Mire végre elkezdek majd megkomolyodni, addigra már szenilis leszek.
Azt hiszem, megtaláltam a legbénább adathalász oldalt a neten.
A böngészőm az utóbbi napokban dupla aláhúzással emelt ki néhány szót. Gondoltam, megnézem, miért, és az egeret a kiemelt szavak fölé húzva egy felugró ablak jelent meg, amely azt tudatta velem, hogy én bizony egy szerencsés nyertes vagyok.
Kíváncsi lettem, mivel akarnak átverni, így hát kattintottam, és eljutottam az electronicsprizesgiveaway.com oldalra, ahol elindult a visszaszámláló, hiszen 5 percem volt arra, hogy megadjak egy csomó adatot, többek között a mobilom PIN-kódját.
Ez eddig nem vicces, hiszen sajnos sokan bedőlnek az ilyesminek, az viszont, hogy a lap tetején hatalmas betűkkel az áll, hogy én lehetek a következő oroszországi nyertes, lejjebb pedig az, hogy ha nem válaszolok az idő lejárta előtt, akkor egy másik oroszországi látogató fog nyerni, bizony már megmosolyogtatott.
Amikor pedig lejjebb gördítve megláttam a korábbi nyertesek listáját - névvel, lakhellyel és egy-egy játékra ösztönző, amúgy majdnem tökéletes magyarsággal megírt idézettel -, nem bírtam tovább, és hangos hahotázásban törtem ki.

A dologban persze az a szomorú, hogy egész biztosan vannak olyanok, akiket még egy ilyen elcseszett oldallal is át lehet verni. Olyanok, akiknek nem tűnik fel, hogy nem stimmelnek a dolgok, vagy akik meggyőzik magukat, hogy Jesse Wong nyilván az a fickó, akinek kínai büféje van Debrecen belvárosában.
Farag a sírjában... Keresd Facebook-oldalamat: Faragatlan Blog
RSS
balinto 2006